Szentesti szabadtéri istentisztelet

Aranyszájú Szent János: Homília Krisztus születése napjára (részletek)

(Kr.u. 386.)

Ma Betlehem olyan, mint az égbolt; csillagok helyett éneklő angyalok a díszei, a nap helyett az Igazság Napja tündöklik ott. Ne kutassuk, hogy’ történt mindez, mert ahol Isten akarja, enged a természet rendje.

Akarta, tehette, leszállt, üdvösséget hozott: Istennél minden lehetséges.

Királyok jönnek a dicsőség égi Királyához, hogy leborulva imádják;
katonák, hogy a Seregek Urának hódoljanak.
Asszonyok csodálják Őt, aki asszonytól született, mert az asszonyi fájdalmat vidámságra fordította.
Csecsemők jönnek ahhoz, aki csecsemő lett, hogy kisdedek és csecsemők szájából szerezzen dicséretet.
A gyermekek látják, akiért Heródes haragja miatt vértanúk lettek;
a férfiak őt, aki emberré lett, hogy szolgák bajait orvosolja;
a pásztorok a jó pásztort, aki életét adja juhaiért;
a papok a Melkhisédek rendje szerinti papot.
A szolgák csodálják azt, aki szolga alakját vette fel, hogy a mi szolgaságunkat szabadságra cserélje;
a halászok azt, aki halászokat emberek halászaivá tett;
vámosok őt, aki vámosok közül evangélistát választott;
bűnös nők, aki lábát bűnbánók könnyeivel engedi öntözni.

Dunakesziről is érkeznek emberek,
az ingázók, akik megnyugvást találnak,
a körforgalomban körözők, akik íme egyenes úton mennek,
a lakásokban élők, akik szabad ég alatt dicsőítik Istent,
a félők, akik megbátorodnak,
a gyászolók, akik vigasztalást nyernek,
a kérők, akik kapnak,
a keresők, akik találnak,
a zörgetők, akiknek megnyittik.

Röviden egybefoglalva, mindenki eljött, hogy lássák az Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit; a bölcsek, hogy királyi pompával vegyék körül; a pásztorok, hogy köszöntsék; a vámosok, hogy az evangéliumot hirdessék; a szamaritánus asszony, hogy az élet forrását szomjúhozza; a kananeus asszony, hogy megmutassa bizalommal teli hitét.

Mikor ezek mind ujjonganak, én is velük tartok. Énekelni akarok, és ünnepelni. Énekelek, Krisztus pólyáit véve kezembe. Ezek számomra remény, élet, üdvösség; ezek az én fuvolám, citerám. Ezekkel kezemben jövök, hogy ezek erejével ének fakadjon ajkamon, és az angyalokkal zengjem: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, az emberek között jóakarat” (Lk. 2, 14).