Igehirdetés: Hét halból hét kosár

„Mindnyájan ettek és jóllaktak, azután hét kosarat szedtek tele a maradék darabokkal. Akik pedig ettek, négyezren voltak férfiak, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.” Mt 15,37-38

Néhány teológus szerint az ötezer és a négyezer ember megvendégelése ugyanaz a csoda, hiszen ugyanolyan motívumok jelennek meg (tömeg, kenyérszaporítás, maradékok). Ám Augusztinusz szerint ha ugyanaz lenne, akkor nem írta volna le mindkét csodát egymás után Máté és Márk. A négyezer ember megvendégelése Jézus egyetemes váltságát mutatja be, ami nem csak Izraelre, hanem minden népre vonatkozik.

„Az a tömeg, amelyet korábban táplált, azonosítható a zsidó néppel, a mostani tömeg pedig azonosítható a nemzetekkel. Az, hogy négyezer férfi gyűlt össze, a világ négy tájáról összejövő megszámlálhatatlan sokaságot jelenti.” (Hiláriusz)

Mert a négyezer megvendégelése a Jordánon túli területen, Tízváros környékén (Mk) történik, ahol pogányok éltek. Mert amikor tanított és utána gyógyított, az emberek “dicsőítették Izrael Istenét” (29), ami egy hangsúlyos megkülönböztetés, és arra utalhat, hogy ők nem Izraelhez tartoztak. Mert a 12 kosárnak más szimbolikája van mint a 7 kosárnak. Az előbbi lehet Izrael törzseinek száma, az utóbbi visszanyúlik a hétnapos teremtéshez, a hetes mint a teljesség számához.

Az alábbi két festmény a 4000 ember (+családtagok) megvendégelését mutatja be. Az egyik egy 17. századi kép (1620), a másik kortárs (2000). Figyeljük meg, hogyan mutatják be a bibliai történetet!

Giovanni Lanfranco, 1620-1623

Cornelius Edmund Sullivan, 2000

Képek forrása.

Krisztus azután adott enni, hogy tanította és gyógyította őket. Hálát adott és megtörte a kenyereket, ami ugyanaz a kifejezés és mozdulat mint az úrvacsoránál. Akár tanít, akár gyógyít, akár eledelt ad, önmagával táplál. A tanításban Ő az Ige, a gyógyításban Ő vállalja magára a betegséget mint fájdalmak férfia, és az eledelben Ő az élet kenyere.