Igehirdetés: Isten rejtett munkája

„Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid.” (Mk 2,5)

A világ egyik legerősebb hadserege vonult fel a szomszéd országban. A határtól csak néhány kilométerre van az a hadtest, ami számbeli és technikai fölényével a régió uralmát ragadja magához. Emberi számítás szerint nincs aki le tudná győzni, szükség esetén a hódító birodalom seregeket tud erősítésként küldeni. Mindenki retteg tőlük. Erőszakosak, könyörtelenek, öntörvényűek. Több száz kilométerről jöttek a katonák, hogy hódítsanak, öljenek. Nyomukban jajkiáltás, halál, szenvedés, és sírás.
Ezek a helyzet legalább két helyre és korszakra igaz: 2022. Magyarországára azaz itt és most, és a Jézus-korabeli Judeára.

1. Ez járhat a fejünkben, amikor Kárpátaljára és az orosz-ukrán háborúra gondolunk, ahol démoni erők csapnak össze. Az orosz birodalmi hatalomvágy és az ettől függetlenedni akaró ukrán nacionalizmus fűti a testvérnépek közötti ellentétet, amely nyomán vér és nyomorúság születik. Emberek vesznek oda értelmetlenül és családok menekülnek otthonaikból.
2. Ez járhat a fejünkben, amikor Jézusra nézünk. Judeától északra, Szíriában állomásozott a VI. Ferrata (Vasas) római légió, amit még Galliában Julius Caesar alapított, több hadműveletben részt vett, a pártusok ellen is bevetették, és Jézus életében ők verték le egy zsidó felkelést, két másik légióval együtt. A Római Birodalom hódítása alatt, egy provinciában vagyunk.

Jézus minden szava egy hódító sereg elnyomása alatt hangzik el, minden tette földi elnyomásban születik, akár enni ad, akár böjtöl, akár örül, akár tanít, akár gyógyít. Úgy lett a világ megváltója, hogy egy meghódított nép fiaként, idegen katonák uralma alatt jött erre a világra, és úgy halt meg, hogy római katonák feszítették keresztre.
Mégis, nem csak a feltámadásával, hanem egész lényével, egész életével meghaladja az erőszakot, a kegyetlenséget, a halált. Irgalmat mutat, kegyelmet áraszt, és életet ad. Gyógyít.

Az az ember, akit most hozzá visznek ismeretlen. Nem tudjuk a nevét, nem halljuk a hangját. Egy béna, vagy ahogyan Károli fordítja: gutaütött. A görög kifejezés erre az, hogy paralytikos, akinek paralízise van. A szó pedig a paralyo igéből van, ami arra utal, hogy „eloldódott”. Olyan emberről van szó, akinek az izmai, inai „eloldódtak”, és nem tudja mozgatni testét. Bruce J. Malina és Richard L. Rohrbaugh (1998) szociológusok írtak egy kommentárt az evangéliumi kor  szociális kapcsolatairól. Azt írják, hogy a betegségben szenvedők akkor nem csak a betegségükkel küzdöttek, hanem egyedül is maradtak, “szociális háló” nélkül. Magára marad a vak, a béna, a leprás, a vérfolyásos, a gutaütött, és nincs senki, aki melléjük állna. Ilyen tágabb értelemben mi is sokszor “bénák”, “eloldottak” vagyunk: tehetetlenek, mert nem tudjuk mit tehetnék. Cselekvésképtelenek, mert nem tudjuk mit tegyünk. Menekültek, mert elszakadtak az otthoni kötelékek.

Ám ez a történetbeli ember nincs egyedül, mert vannak barátai. Ezeknek a barátoknak a “hitét látva” mondja Jézus közvetlenül és gondoskodóan: “Fiam, megbocsáttattak a te bűneid!”

2. A „megbocsátattak” egy ún. passzivum divinum, egy isteni szenvedő alak, amit Jézus használ Isten cselekvésére az evangéliumokban, különösen Márknál. Nem mondja ki Isten nevét, de a cselekvésben egyértelműen Isten jelenik meg. Nem mondja, hogy Isten bocsátott meg. Nem mondja, hogy Ő bocsátott meg. De felismerik a farizeusok az isteni cselekvést, ezért szólják meg őt. Jézus ezt a rejtett isteni cselekvést tovább fokozza, amikor beszéd nélkül felismeri, hogy mi van szívükben, hiszen egyedül Isten a szívek vizsgálója (Jer 17,10; Zsolt 7,10).

Akármilyen kimondhatatlan, akármilyen láthatatlan: Isten cselekszik, még a szenvedő szerkezetben is, sőt talán a szenvedő szerkezetben igazán. Értsük meg böjt idején a bűnbánatban Isten akaratát! Jézus az evangéliumban tettével összekapcsolja a zsoltáros szavait, aki egyszerre beszél bűnbocsánatról és gyógyításról: „Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.” (Zsolt 103,2-4)