| Dátum: | 2022-01-16 | Igehirdető: | Kodácsy Tamás |
| Textus: | Mk 11,23 | Lekció: | Mk 11,20-26 |
„Bizony mondom nektek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magad a tengerbe! – és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik, annak megadatik az.” Mk 11,23
Az egyházatyák (Augusztinusz, Aranyszájú Szent János) azt mondják, hogy itt az imádsághoz szükséges valódi hitről beszél Jézus. Luther szerint ez a rendületlen hit, ami nem kételkedik Istenben. Kálvin olvasatában itt Jézus inspirálta tanítványait, hogy higgyenek és bízzanak, és hogy előhozza a hit erejét és természetét.
Jézus nem egy hegyről beszél általában, nem egy általános hegyi ugrabugráról van szó, hanem egy konkrét hegyről. “Ennek a hegynek” mondjátok, hogy emelkedjen fel és vesse magát a tengerbe! Jézus ezt azután mondja, hogy bevonul Jeruzsálembe, és azután, hogy bement a Templomba. A Templom-hegyről beszélt volna? Arról szólt volna, hogy a végidőkre vonatkozó elvárások másképp teljesednek be, amelyek a templomra és a kultuszi intézményre vonatkoznak? A végidőkre vonatkozó elvárás az, hogy az Úr hegye szilárdan áll: „az utolsó napokban szilárdan fog állni az ÚR házának hegye a többi hegy fölött, és kimagaslik majd a halmok közül. Özönlik majd hozzá valamennyi nép.” Ézs 2,2 / Mik 4. Itt viszont a hegy beleveti magát a tengerbe. Abba, ami végtelen pusztulás és sötétség, és távolság (Zsolt 68,23; Zsolt 139,9).
Ha ez a hegy a Templom-hegy, akkor magáról beszélt, és a mi hitünk hegyeket mozgató nagysága is az Ő váltságművén keresztül érvényesül. A hegy felemelkedik és beleveti magát a tengerbe: Krisztus meghal és feltámad, lerombol és újjáépít.
René Magritte: Kastély a Pireneusokban, 1959, Izrael Museum, Jeruzsálem
