Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? (Zsolt.27,1)
Mi ez a rettegés a gyomromban, idegesség minden izmomban? Rettegve félek, hogy legjobb indulattal gondolt cselekedetem lesz a vesztére annak, akinek segíteni szeretnék. Mennyi hibát elkövetek, olyanokat is, amiket már számtalanszor megbántam.
Minden egyéb alkalomnál inkább szükségem van a segítségedre, Uram! Bocsásd meg, hogy mégse mindig beszélem meg Veled elsőként tanácstalanságomat, kétségbeeséseimet vagy dühömet. Sokkal kevesebbet teszek, mint amennyit kellene vagy lehetne.
Te azonban mégis megoldod a megoldhatatlant, és kiutat támasztasz a problémákból. Legyőzöd lustaságomat az éjszakai felkeléskor, segítő kezeket küldesz, amikor nem is remélem; beosztod az időmet, hogy felesleges dolgokkal ne foglalkozzam.
Látom, hogy eddigi munkáim és tanulmányaim mennyi készséggel ajándékoztak meg, amiket most használhatok. Köszönöm, hogy az interneten utánanézhetek annak, amit nem tudok; hogy eddigi tévedéseim kijavíthatóak voltak. Hálás vagyok, hogy Dunakeszin élek, ahol a számos bolt számomra is elérhető a szűkös időkeretben is.
Csodálkozva fedezem fel, hogy engem, akinek nem született gyermeke, megajándékoztál egy olyan helyzettel, amikor édesanyámról gondoskodhatok úgy, mintha kisgyermek lenne. Köszönöm, hogy a szorosabb együttlét által kapcsolatunk egymással, és egyúttal Veled is, új szintre juthat. A szenvedés értelmének kicsi kulcslyukán bepillanthatunk mennyei titkaidba.
Magasztallak Téged, hogy hogy hiányosságainkon, bűneinken és nyomorúságainkon át juttatsz bennünket közelebb teremtett világod, szereteted és áldozatod mérhetetlen nagyságához.
2017-04-02 Torma Edit