A húsvéti hajnal különös fényében minden árnyék másképp vetül. A sír, amelyet lezártak, a kő, amelyet oda gördítettek, a katonák, akiket odaállítottak – mind azt a célt szolgálta, hogy a halál véglegességét biztosítsák. A főpapok, a tanács, Pilátus mind úgy gondolták, hogy Jézus története véget ért. A világ rendje szerint így működik minden: az életnek vége szakad, a sír elnyeli, és a történelem megy tovább. Ám ezen a hajnalon minden megváltozik. Az őrök, akik a sírt vigyázzák, hirtelen halálfélelemtől megrendülnek, és mintha maguk is meghaltak volna: „az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak” (Mt 28,4).
Ez az igevers különösen fontos tanítást hordoz. Mert nemcsak a feltámadás erejéről szól, hanem arról is, hogy mi történik akkor, amikor az emberi világ rendje összeomlik a valóság súlya alatt. Ezek az őrök a birodalom rendjét képviselik: az erőt, a kontrollt, a biztonságot. Azt az illúziót, hogy minden kézben tartható. Ám most azzal szembesülnek, hogy valami történt, amit nem tudnak kontrollálni. Aki halott volt, él. A sír, amelyet lezártak, nyitva áll. A világ rendje megremeg, és ők maguk is megrettennek.
Az igazi döbbenet azonban nem az ő félelmükben, hanem a következményekben rejlik. Mert ahelyett, hogy igazat mondanának, megvesztegetik őket. A vallási vezetők, akik az igazság őrei lehetnének, inkább a hazugság pártjára állnak: pénzt adnak az őröknek, hogy terjesszék a történetet, miszerint Jézus tanítványai lopták el a testét, miközben ők aludtak. Ez a magyarázat önmagát leplezi le: ha aludtak, honnét tudják, mi történt? És mégis, a hatalom érdekei szerint elég, ha sokszor elismétlik, ha jól kommunikálják – és az emberek hinni fogják.
Ismerős ez a világ nekünk is. Hazugságok, füllentések, féligazságok, manipulált hírek között élünk. Sokszor úgy tűnik, annak van igaza, aki jobban kommunikál. A félelemre épülő narratívák uralják a közbeszédet: minél jobban kell félni, annál inkább hallgatunk. A húsvéti történet azonban leleplezi ezt a világot: a hazugság rendszere önmagába omlik össze, mert van egy valóság, amely megrendíthetetlen – és ez a feltámadás valósága.
Az őrök, akik a halottat őrizték, holtra váltak. De az, aki halott volt – él. Ez a fordulat a húsvét lényege. Aki legyőzte a halált, az marad meg. És bennünket is hív: ne maradjunk a halál kultúrájában, ne éljünk tovább a félelem és a hazugság világában – hanem váljunk tanítvánnyá. Mert a feltámadott Krisztus nemcsak kijött a sírból, hanem elindult felénk, hogy új életre hívjon bennünket. Ezért hisszük és valljuk: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!
Kodácsy Tamás
A kommentelés lezárva, de ezzel a linkkel hivatkozhatsz az oldalra.