| Dátum: | 2021-09-05 | Igehirdető: | Kodácsy Tamás |
| Textus: | Mk 1,19-20 | Lekció: | Mk 1,9–20 |
Jézus találkozása Zebedeus fiaival
„Amikor egy kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, a testvérét, amint a hálóikat rendezgették a hajóban; és azonnal elhívta őket, azok pedig apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt a hajóban hagyva, elmentek őutána.” Mk 1,19-20
A háló egy olyan ősi eszköz, ami átengedi a lényegtelent, és megfogja a lényegest. A tanítványok a hálójukat rendezgették, ami közös munkát, a másikra való odafigyelést feltételez. Ezt láthatta meg Jézus bennük. Kétfajta hálót is megemlít Márk: Péter és András dobóhálót (amfiblesztron) használtak, Jakab és János emelőhálót (diktyon), ami a mélységből emeli ki a halakat. A háló rendezgetése elmélyülést is igényel, ahogyan József Attila is írja a Háló című versében: Szakadt lehet – gondolkozom, – / az én hálóm. / Kiaggatom, megfoltozom. / S íme, látom. Milyen tanévünk lesz? Hogyan fogunk „netezni”/”hálózni”? Mennyire tudjuk kapcsolatainkat feleleveníteni a másikkal, és mennyi lehetőségünk lesz megélni, megtartani? Jézus tanítványának lenni azt jelenti, hogy követjük őt, azt az örömet adja, hogy nem vagyunk magányosak, van kapcsolatunk, és megadja, hogy lássuk a lényegest.
