Ötven éves a kétszáz éves orgona

Dunakeszi református templom orgonája

A dunakeszi református templom orgonája

Az 50 éve – 1972. december 10-én – felavatott orgonánk története (részletek a korabeli levelezésekből és presbiteri jegyzőkönyvekből)

1972 első presbiteri gyűlése, Szalkai Lajos: „[…]az a gondolatunk támadt, hogy kis templomunk >lelki légkörén<sokat emelne egy orgona.”

A már korábban is eladásra szánt régi harmóniumot a szokolyai egyházközség vette meg januárban: „[…] Este már használatba vettük a harmóniumot és a székeket is. Nagy Sándor gondnok énekelte a 167. éneket. Úgy néz ki megnyerte az atyafiak tetszését a harmónium.” A harmóniumot 11.000 forintért adta el a gyülekezet.

Február 13-án egyházközségi közgyűlés előtt ismertette a lelkész az orgona vásárlás lehetőségeit. Ekkor még a kornak megfelelő, modern elektromos orgonában gondolkodtak, hangfalakkal. Ez akkor 20-40 ezer forintba került volna. A közgyűlés jó minőségű orgona vásárlásáról szavazott: „a közgyűlés nagyobb része a jobbik orgonát kívánja.”

A határozat szerint az összegyűlt pénz fogja meghatározni az új hangszer minőségét. Februárban erre a célra 19.000 forint gyűlt össze: Szokolyáról 11.000, adományból 8.000 forint. Hirdetés egyházi lapokból: „Tranzisztoros orgonát pedál regiszterest újszerű állapotban vennénk. Dunakeszi Református Egyház.”

1972. március 2. Csősz [Fejér megye]. Szabó Gábor lelkész levele Szalkai Lajosnak. „Viszont valóban tudok eladó roncsokot. De Lajoskám, azokból soha nem lesz hangszer, mert a sípok nincsenek meg. A hangszerjavítók ezért dolgoznak sípért. Tehát 3 sípsort rendbehoznak, hiányaikat pótolják, a többi ötöt a fizetség részeként elviszik. Tudok egy eladó roncsról, mely a balatonfőkajári egyház orgonája volt, míg az elvtársak ki nem próbálták. Semmiféle elektromos herkentyű nem megoldás! Sajnos hivatalból sok ilyen izének az átadásánál keseregtem már és sokszor sértettem vérig a böszme papot és atyafiakat. De ott egye a meg őket a fene. Javaslom Neked: keresd meg Szeidl János urat, aki az Orgonagyár vezetője (régi Rieger-cégi jó szakember). A tervezésben Máté János vagy Sepsy Karcsi tudna adni tanácsokat, eligazítást.”

1972. március 4. Magyarbóly [Baranya megye]. Olvashatatlan aláírás. „Mert, ha a lelkész előbbrelátó is mint a presbitérium, a határozathozatal a presbitérium dolga. Így aztán sok jó ügy lelassul vagy teljesen fennakad. Ha én választhatnék, egy fúvós-rendszerű harmóniumot állítanék be a templomba villanyfújtatóval. Leningrádban a baptista templomban játszottam ilyenen.”

1972. március 13. Balatonfőkajár (Veszprém megye). Olvashatatlan aláírás (……. Kálmán). „Orgonánk a II. világháború alatt szinte teljesen ronccsá lett […] letettünk az orgona helyreállíttatásáról.”

1972. március 14. Balatonfőkajár. „Előkerestem az orgonaronccsal kapcsolatos határozatokat és az eladásra vonatkozó iratokat […]” Idéz az 1969. okt. 13-i jegyzőkönyvből: „Eladását mindenképpen javaslom, mert ilyenképpen állaga csak romlik […] Szabó Gábor s.k. lelkész egyházkerületi ének- és zeneügyi előadó.”

Márciusban már 22.500 forint állt rendelkezésre orgona-vásárlásra. A 16-i presbiteri gyűlésen került szóba először a mezőkomáromi orgona-roncs: „Az elhangzott jó szakvélemények alapján történt megbeszélések során lelkészelnökünk az alábbiakban állapodott meg a mezőkomáromiakkal: a jelen állapotban levő orgonájukért a harmóniumot és még 11.000.- ft. összeget adunk. Tekintettel eme ritka alkalmi vételű orgonára, amire magas ára miatt gondolni sem mertünk, örömmel mondtunk le a ma még bizonytalan élettartamú elektromos orgonáról. […] Az így felvázolt orgona megvásárlása felett igen komoly és hosszas vita alakult ki […] a harmónium addig marad még az egyházközségünk birtokában, amíg az orgonánk megszólal majd. […]”

1972. március 18. Dunakeszi. Szalkai Lajos levele. „Hát lehetséges, hogy ennyire nem érzik gyülekezeteink testvérnek a másik gyülekezetet, hogy ami náluk szétrohad és szemétre kerül, azt örömest adnák a testvérnek, aki használná valamire? Ne haragudj, ha kissé felindult vagyok. De ebben az orgona-ügyben egyre több kellemetlen sebet kapok. Tudtok-e s akartok-e segíteni nekünk abban, hogy itt-ott elkallódó és szétrothadó roncsokból egy Urát dicsérő hangszer születhessen újjá?”

1972. március 17. Dunakeszi. Szalkai Lajos levele. „Kedves Gábor! Mi lenne a véleményed a főkajári rom egymagában való továbbépítéséről? […] Várjunk-e esetleg más megoldásra, hátha akad másutt olyan orgona, amin nem hiányzik az alsó oktáv? Szerinted, így ahogy van felépíteni a komáromit [Mezőkomárom – Fejér megye] valóban buta és művészietlen dolog lenne?”

1972. március 22. Balatonfőkajár. „Meglepett leveled ingerült hangja. […] A szakértők véleménye alapján eldöntitek, hogy mit ajánlotok érte. Utána a kajári presbitérium dönt, hogy elfogadja-e az ajánlatot.”

1972. március. Dunakeszi. Szalkai Lajos levele. „A fújtató esetleg mégis szükségeltetik a dunakeszi orgona-megoldáshoz. Adná-e a főkajári Presbitérium, s ha igen: mennyit kér csak a fújtatóért.”

1972. március 31. Csősz. Szabó Gábor levele. „Nem tartom lehetségesnek a főkajári rom – komáromi orgona hibridet. Tehát ne álmodozz összeépítésen. […] Tervezz úgy, hogy az elkövetkezendő öt év az orgona kairosa a gyülekezetben.”

1972. április 3. Dunakeszi. Szalkai Lajos levele. „Nagyszombaton megkaptam nagypénteki leveledet, s igen jókor jött ahhoz, hogy beszélgessek némely atyafiakkal. Pénteken vagy szombaton szeretnék elruccanni Hozzátok és aztán Komáromba is.”

1972. április 14. Balatonfőkajár. „Leveledre válaszolva szeretettel közlöm, hogy nem látom semmi akadályát annak, hogy Nektek csak a fújtatót eladjuk, hiszen eredetileg a mezőkomáromiak is csak azt akarták megvenni. Az irányár 1000- 2000 Ft.”

1972. április 16. Budapest. „Március 16-án voltam Fóton és Kalocsai karnagy úr emlékezete szerint, Mezőkomáromban egy csúszkaládás, 7 változatos / 2 pedál, öt manuál/ orgona van, melynek a manuál billentyűzete a nagy F-el kezdődik. Ezen a pénteken reggel 7-kor találkoznánk a Bajcsy Zs. úton, a Nyugati felöl jövet, a Duna felöli oldalon, az Arany J. u. és a Szt. István bazilika közötti háztömb előtt. Ott fogok parkírozni egy fekete-fehér MZ 125-ös motorral, bőr bekecsben, fehér bukósisakkal. A motort ott fogom hagyni és gépkocsival megyünk tovább.”

1972. április 16. Dunakeszi Oláh Imre presbiter levele. „Kedves Lajoskám! A mai presbiteri gyűlésen elhangzottakra pótlólag még az a hozzáfűzni valóm, hogy az orgona leszerelésére és üzembe helyezésére fix megállapodást javaslok, mert ha utólag egyezünk, ki lennénk szolgáltatva az érdekeltnek. A másik pedig: az ottani lelkész vagy a tanító útján publikálni kellene, hogy akinek a birtokába van orgonasíp, azt megvennénk ezüst árban. Előnye lenne, hogy hozzá jutnánk az eredetihez s talán még olcsóbban is. De ki tudja egyáltalán van-e még belőle meg valami? Szívélyes üdv, Imre bácsi.”

1972. április. Dunakeszi. Szalkai Lajos levele. „Mi valószínűleg egy Trabant-combi 601-essel jövünk. […] Ha lehetne, kérném úgy ütemezze az idejét, hogy Balatonfőkajárt is útba ejthessük. S ha lehet, néhány szerszámot is hozna, hogy azt a fújtatót megnézzük, esetleg ki is szerelhessük.”

1972. április 17. Dunakeszi. Szalkai Lajos levele. „Kedves Gabikám! Tegnap volt a presbiteri gyűlésünk – Urunknak hála, minden legszebben alakult: elfogadták a mezőkomáromi orgona megvásárlását és megépítését – az elektronikusnál magasabb költségek ellenére teljes egyetértésben, s meglehetős lelkesedéssel is! […] 11.000.- Ft kp + harmóniumban maradtunk a presbiteri határozatunkban.”

1972. április 18. Dunakeszi. Szalkai Lajos levele. „A presbitérium elfogadta a mezőkomáromi orgona megvásárlását. Csak az az egy kikötés lenne, hogy míg az orgona itt felépül, a harmónium még maradna, hogy addig ne maradjunk hangszer nélkül.”

1972. április 18. Dunakeszi. Szalkai Lajos körlevele. „Kedves Testvérem! Református gyülekezetünk néhány hónap óta nagy és kedves tervet melenget. Szeretnénk kicsi templomunk lelki légkörét azzal is emelni, hogy benne orgonát építünk fel. Az az elképzelésünk – ha Urunk megerősít és megsegít ebben -, hogy az egyik vidéki gyülekezet használaton kívüli, gyönyörű hangú barokk orgonáját vesszük meg, s építjük be templomunkba. A költségek magasak, de az említett hangszer nagy nyereség lenne mindnyájunknak. Ezért kérjük – ha szíve szerint való az ügy – kedves Testvérünk segítségét.”

1972. április 22. Balatonfőkajár. „Kedves Barátom! Értesítelek, hogy tegnap este a presbitérium úgy határozott, hogy elfogadja ajánlatotokat és a fújtatót 1.500, a kiválogatott fasípokat ugyancsak 1.500, összesen 3.000 Ft-ért oda adja a dunakeszi-i gyülekezetnek.”

1972. április 24. Dunakeszi. Szalkai Lajos levele. „Igen sokat segítettetek nekünk a fújtatóval, és nagyon nagy előrelépést jelent a sípsor, amit megkaphattunk. S hogy mindez így összevág: hogy a mezőkomáromi orgonához hiányzó dolgokból ennyi minden adatik meg Főkajárról. A mezőkomáromi orgona valóban egy komplett, 7 teljes sípsorral s egy pedálsípsorral rendelkező orgona. A hangja igen szép: még abból a korból való, amikor tudtak valódi orgonát építeni. Az orgona sípjaiból 50 db-ot ellopkodtak. Ezek újonnan készítéséért kb. 3.500.- Ft-t kér a készítő. Az eddigieket összeadva 34.000.- Ft-be kerül maga az orgona. […] Ha mindent összeadok máris 50.000.- A névjegyzékünk kb. 400 lelket számlál, s a gyülekezet heterogén: az ország legkülönbözőbb részeiről jöttek az utóbbi néhány évtizedben.”

Mezőkomáromba Kalocsay Ferenc fóti kántorral és Szatmári Lilla orgonaművésszel ment le Szalkai Lajos megnézni az orgona állapotát. „Lilláék rögtön felkiáltottak: ezt a hangszert azonnal meg kell menteni! Szomorú látvány volt az orgona romokban, de Lilla beleszeretett. Kiderült, hogy Bach-korabeli a hangszer (alig van párja Magyarországon) és egy katolikus templomban állhatott régebben valahol a Balaton környékén.”

1972. április 25. Dunakeszi. Szalkai Lajos levele. „Előző nap voltunk Mezőkomáromban, ahol egy orgonaépítő mesterrel és néhány testvéremmel lebontottuk azt az 1800-as évek elejéről /esetleg 1700-as évek végéből/ származó barokk orgonát, aminek képét itt el is küldöm. Az egész súlyát magamon éreztem – valahogy úgy érzem magam, mint aki „lelkileg megemelte” magát, s egy kicsit belerokkant… Könnyes szemmel kerestem meg a Zsolt 31:24-25-öt – s erőt merítettem belőle.”

1972. április 28. Dunakeszi. Szalkai Lajos levele. „Most fuvar-ügyben szaladgálok: az előző emberkém visszamondta /elmaradt az útjuk/. Az adminisztratív dolgokban még nem tudtam tenni itt semmit, mert esperesünk csak jövő hét elején érkezik haza Romániából.”

Kovács Árpád és testvére, Gyula segítségével került a roncs Dunakeszire. Szalkai Lajos így beszélt erről 2016-ban: „Amikor megláttam a romtömeget, azt hittem, hogy agyonvernek. Kicsit bele is betegedtem: erre adtunk ki 20.000 forintot? Le is takartam egy függönnyel, hogy meg ne lássák…”

1972. április 28. Dunakeszi. Szalkai Lajos levele. „Másik szempontként nagyon kérem, írja meg: mennyi az az összeg, amivel csökkenthetnénk a kiadásokat az által, hogy részemről minden nemű segédmunkát kész vagyok vállalni.”

1972. május. Dunakeszi. Szalkai Lajos körlevele. „Zsolt 30:13. Kedves Testvérem! Engedje meg, hogy ezúton mondjak köszönetet mind a magam, mind presbitériumunk nevében azért a kedves áldozatért, amit orgonánk megépítése érdekében hozott. Küldeménye komoly segítséget jelent ahhoz, hogy az építés megindulhasson. Örömmel jelenthetem, hogy sikerült megvásárolni az előző levelünkben jelzett orgonát; azt darabjaira szedtük – szállítása most van folyamatban /tőlünk mintegy 140 km-ről/. Urunk segedelmével a nyáron kezdünk hozzá felépíttetéséhez – előre láthatólag olyan ütemben, ahogy a hozzá-valók rendelkezésünkre állnak. Reménységünk szerint őszre-télre a leglényegesebb részek felépülnek, s orgonánk megszólalhat. Még egyszer szívből megköszönve áldozatát, életére, munkáira Urunk gazdagon megáldó kegyelmét kérve testvéri szívvel köszönti Szalkai Lajos lelkipásztor.”

1972. május 14. Mezőkomárom. Draskóczi Sándor lelkész levele. „Kedves Lajos! A pénzt Bözsi nénitől átvettük. Sajnálom, hogy nem voltunk otthon! (Lelkészértekezletünk volt Fehérváron, utána kimentünk Tamásékhoz: munka- nézni. Csak késő este érkeztünk haza.) Sajnáljuk, hogy tisztálkodással és vendégszeretettel nem szolgálhattunk Nektek. Sándor bátyád.”

1972. május 14. Csősz. Szabó Gábor levele. „[…] az esperessel megbeszéltem az orgona adás-vételi ügyet. Gyakorlatilag csak a két presbitériumra tartozik. Csináld meg a szerződés formulát […] De jó lenne mielőbb, mert Komáromban a presbiterek egy része elkezdett okoskodni.”

1972. június 8. Dunakeszi. Szalkai Lajos levele. „Kedves Sándor bácsi! Mellékelten küldöm az orgona adás-vételi szerződését. Egyébként az építésben még újabb lépés nálunk sajnos nem történt, de reméljük, hamarosan komoly ütemben kezdhetünk hozzá a munkához. Ha csak lehet, nagyon szeretnénk, ha az avatásán Sándor bácsi s a Nagytiszteletű Asszony is jelen lehetne – s a gyülekezetből is szeretettel látnánk vendégül bárkit.”

Június 19-én ismertették a presbitériummal az ügy állását. Orgona vásárlásra a rendelkezésre álló összeget – 41.600 forintot – elköltötték. További, előre látható költség: 20.000 forint. „[…] az orgonát sikerült kedvezményes szállítással haza hozni és jelenleg a templom elkerített helyén tároljuk. A Főkajáron talált fújtatót is sikerült kedvezményesen megvenni; először a lábpedált nem adták, de később mégis mást határoztak […]” A presbitérium köszönetet mondott a fóti TSZ elnökének, Kovács Árpádnak a szállításért.

1972. június 22. Draskóczi Sándor levele, Mezőkomárom. „Leveledet a melléklettel együtt kézhezvettem. Most csak erről értesítelek. Érgyulladással sajnos hetekig feküdnöm kell. Csak felépülésem után tudok gyűlést tartani s akkor és akkor tárgyaljuk le a küldött dolgokat.”

1972. augusztus 22. Dunakeszi. Szalkai Lajos levele. „Kedves Sándor bácsi! Hó elején végre effektíve is hozzákezdhettünk az orgona felépítéséhez. A teljes szekrény áll már, s a hiányzó sípok egy része is elkészült. A főkajári fújtató is üzemképes, egybeépített állapotban várja, hogy >elkezdhesse hivatalos működését<. Jelenleg műhely-munkák folynak: a játékasztalt el kellett szállíttatnunk az orgona-készítő műhelybe, mert azt csak ott tudja kiegészíteni, rendbe tenni. Helyileg sikerült mindent úgy elrendezni, hogy a kis templomunkban szépen elférjen a hangszer. Urunk segedelmében bízva, remélem, hogy 1-2 hónap múlva már arról is hírt adhatok, hogy megszólalt az orgona… Elnézést kérek, hogy fárasztom Sándor bátyámat, de miután annak idején én csak Bözsi néni aláírásával kaptam egy ideiglenes elismervényt, az lenne a kérésem, hogy a mellékelt kis nyugtát pecséttel, aláírással tessék kedves lenni nekem visszaküldeni. Igazán nem sürgetésként, csak pusztán a >kíváncsiságtól űzve<kérdezném, hogy sikerült-e megindítani a hivatalos papírokat az esperes, ill. püspök úr felé? Aggódva gondolok aranyos Sándor bácsira nem okoztak-e újabb gondot az akadékoskodó presbiterek? Megnyugodtak-e a kedélyek a harmónium körül, vagy még mindig a pénzügyi megoldás körül ágálnak az illetők?”

Október 23-án lelkész úr levélben felkérte Szamosközi István püspököt az orgona-avatás szolgálatára. A püspöki vizitációra december 10-én fog sor kerülni.

A november 18-i presbiteri gyűlésen megbeszélték a vizitáció részleteit. „A délelőtti istentiszteleti szolgálatot püspök úr és Kalocsay Ferenc orgonaművész, a református egyház országos karnagya látja el. A délutáni szolgálatot Madarász Lajos esperes úr és Szathmáry Lilla orgonaművész adja.”

1972. december 10.: „A püspök úr engedélyt ad Kalocsay Ferenc karnagynak, hogy a zene szavával élve szólaltassa meg új orgonánkat.”

A december 17-i presbiteri gyűlésen köszönetet mondtak mindazoknak, akik szorgalmasan kivették részüket az egyházközségi orgona megvalósulásában. Név szerint említik a lelkipásztort, a presbitereket, a püspököt, az esperest, a Váci Nyomda dolgozóit a meghívók elkészítéséért és az EVIG ceglédi gyáregységének szakembereit, akik a fújtatómotor megvalósításában segítettek.

Ennyi volt az orgonavásárlás levelezése, illetve ennyi maradt belőle ránk. A mezőkomáromi orgonaroncsból és hozzá a balatonfőkajári fújtatóból és sípsorból orgona lett, melynek avatása 1972. december 10-én volt Dunakeszin. Később még történtek átalakítások a hangszeren: Vörösberényből szereztek még hozzá alkatrészeket. Az orgona 1974-ben nyerte el mai formáját és szerkezetét. Hogy Bach-korabeli-e? Maga az orgona típus valóban a barokk időszakból származik, amikor e hangszer fénykorát élte. Nagy szerepe volt ebben Johann Sebastian Bachnak, aki a kiváló orgonaépítő mesterrel – Gottfried Silbermann-nal (1683-1753) sikeresen működött együtt. A mezőkomáromi orgona bontásában-építésében részt vevő szakemberek a hangszert az 1700-as évek végére, az 1800-as évek elejére tették. Bach 1685-1750-ig élt, így nem az ő korában, de az ő elgondolásait figyelembe véve készülhetett. Így is, egy ma már jó kétszáz esztendős orgona szól a dunakeszi református templomban.

Írta: Varga István

Print Friendly, PDF & Email

A kommentelés lezárva, de ezzel a linkkel hivatkozhatsz az oldalra.