Mennyei seregek sokasága

Mennyei seregek sokasága

„És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent” Lk 2,13

Annyiszor elképzeltük már az angyali kórust a betlehemi mezőn, akik Jézus születésekor dicsérték Istent, mondván: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (14) De mi van, ha ez az égi társaság nem is angyali kórus volt? Ha angyalok lettek volna, miért írja oly finoman megkülönböztetve Lukács, hogy a mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal? Lehet, hogy csak egy angyal volt ott, és a többi mennyei lény hirtelen társult hozzá? Hogyan lett ebből a betlehemi összejövetelből kórustalálkozó?

Pontos a magyar fordítás, amikor mennyei seregekről beszél, a görög nyelvben a sereg szónál a sztratiasz áll, amit a stratégia, vagy a sztratégosz (hadvezér) katonai kifejezéseink is hordoznak. Ráadásul nem egy sereg, hanem több mennyei sereg együttes haderejéről van szó: mennyei seregek sokaságáról.

Gondoljuk végig ezt az égi betlehemi eseményt mint egy nagy mennyei csapatösszevonást! S ilyen nem először történt a történelem során. Krisztus születése előtt 9. században ugyanezeket a bátorító szavakat halljuk egy régi próféta szájából. „Míkájehú pedig ezt mondta: Halld meg az ÚR igéjét! Láttam az URat trónján ülve, és az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és balján.” (1Kir 22,19). Jerikó ostroma előtt Józsué találkozott az Úr seregének vezérével. (Józs 5,14k). Mind katonai események megjelenésekor, amikor Izrael népe szorult helyzetbe került!

Karácsonykor szerte a teremtett univerzumból nagy hirtelenséggel mennyei seregek jelennek meg a Földön, így minden a mi kis bolygónkra fókuszált. Elindultak a seregek és végigszáguldottak az egek egein, miközben csodálkozhattak ezen a nagy felforduláson. Csillagképek mellett szálltak, amelyeket mi tettünk fel az égboltra, a mi érzéseinket és történeteinket fejezik ki. Keletről indulva egy elsuhanó osztag megérintette a sóhajtozó szépséges Andromédát, aki csillagköd képében rögzült a fejünk fölé, sziklához láncolva, Perszeuszt várva. Így érezte, hogy nem felejtkeztek el róla, és jönni fog majd. Szóltak neki is, hogy nagyon várja már a lány. Kassziopea gőgjében fejjel lefelé trónolt az égen W-ben, de a második osztag szintén fejjel lefelé zuhant a Föld felé, így legalább a szemébe tudtak nézni, és ekkor természetesnek érezte magát, el tudta engedni amin görcsölt. Herkules hősként, de szenvedve oldotta meg a kiszabott feladatait, amiben a mennyei seregek harmadik köteléke együtt szurkolt neki, így új lendületet kapott. Főleg, hogy ebből a csapatból Mihály megtaposta a fenyegető sárkányt. Ariadné sorvadt a magányban, de egyszerre csak egy mennyei szakasz kapta fel a vállára, és egy aszteroidaraj mögött megmutatták neki az érkezőt. A Nagy Medve majdnem szívrohamot kapott, amikor a fősereg elhúzott mellette, az Alfa Centauri pedig próbált lépést tartani velük, de a Naprendszer előtt megállt.

A mennyei sereg dobálta az útból a meteorokat, és látták már a célt, a Míkájehú-látomás kerubjai még a beszakadás előtt előrántották a lángpallosokat, és kinézték maguknak a Szíriában állomásozó X. Fretensis és III. Gallica római légiókat. A Sas (Aquila) csillagkép ezt észlelvén összerezzent. Mihály köteléke a templom felé tartott, hogy Heródes katonáinak ugorjanak.

Közeledve a helyhez látták már az angyalt egy mezőn, akihez csatlakozniuk kellett. Ha mező, akkor mező. Ez lesz a nagy kozmikus betlehemi ütközet! Átléptek a sztatoszférán, kiszakadtak a láthatatlanságból és körülvették az angyalt, aki várta őket, alakzatba fejlődtek, fegyvert rántottak, nem volt esélye senkinek. Itt kő kövön nem marad. Mondanám, hogy mindezt egy pillanat alatt, de ők nincsenek semmi alatt, sem erők, sem hatalmak, sem idő alatt, kivéve a Seregek Urát.

A sötét homályból egy bégetés hallatszott. A nagy betlehemi juhnyáj állt velük szemben, szintén alakzatba fejlődve, remegve a pásztorokkal együtt.

Felnéztek az égre, hogy akkor ezt most mivégre? Lenéztek a földre, hogy most hogyan tovább? Ránéztek az emberekre, akik közé megszületett az, aki mindezt magába foglalja. Így lett belőlük kórus a tekintet sorrendjében:

Dicsőség a magasságban Istennek, – az Atyának, aki teremtette a földet
és a földön békesség, – a Fiútól, aki megbékéltette az embert Istennel
és az emberekhez jóakarat – a Szentlélek által, aki munkál az emberben.

Ámen.