Igehirdetés: A vak Bartimeus

→ Igehirdetések
Dátum:2022-02-13Igehirdető:Pétery-Schmidt Zsolt
Textus:Mk 10,52Lekció:Mk 10,46-52

„Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.” Mk 10,52

Márk evangéliumában egy fordulóponthoz érkezik Jézus története ezzel az olvasmánnyal. A forduló után már Jeruzsálem határában látjuk Jézust és a bevonulás története következik. Az előző történettel zárul le az a rész, amely Márknál a tanítványságról szól. Utóbbi egészen Péter vallástételétől Jakab és János kéréséig, vagy földrajzilag nézve: Cézárea Filippitől Jerikóig tart. Jézus szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról szóló ígéretei adják a lüktetését ennek a nagyobb egységnek.
A fordulatot Jézus megismerésében is megragadhatjuk. Föloldja az általa elrendelt messiás-tabut* és most már nem csitítja azokat, akik róla ezt hirdetik. A tanítványok, a sokaság még nem látja előre ezt a fordulatot, ezért ők csitítják Timeus fiát, de Jézus immáron felel a messiási megszólításra.
A fordulópontot az evangélista a látás visszanyerésének a történetével mutatja be. Ez a látás a hit látása, mely előbb ragadja meg Jézus lényegét, mint hogy látná őt. Ilyen szempontból mi is Bartimeus helyzetében vagyunk. Nem látjuk Jézust, “csak” azokat a történeteket ismerjük, amelyeket a koldus is hallott az út szélén ülve. Boldogok, akik nem látnak, és hisznek? (Jn 20,29) Bizonyosan! Egy másik jánosi ige is eszünkbe juthat, amikor Jézus azt mondja: “Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.” (Jn 9,39) Jeruzsálem ezeknek a vakká lett embereknek a városa. Az ide vezető úton követi Bartimeus, a látóvá lett vak.
A fordulópontban tehát föltárul a vaknak és a történet követőjének is Jézus küldetése. Ő a messiás! A dicső szolga! Ez egy ellentmondás, egy oximoron. Két ószövetségi képet kapcsol össze Jézus: Dániel könyvének hetedik részéből a dicső Emberfiát és Ézsaiás könyvének 53. részéből az ÚR szolgáját. Jézusban ezek nem kioltják vagy kizárják egymást, hanem mindkettő igaz. Dicső, hiszen Dávid Fia, aki maga elé szólítja az alattvalóját. Szolga, hiszen a koldus rendelkezésére bocsátja magát (“Mit akarsz, hogy cselekedjem?”) és teljesíti kérését. Dicső, hiszen azonnal követi Bartimeus, aki így utolsóként lép a tanítványok útjára Márk evangéliumában.
A mi korunk is lehet tabudöntögető, és nem is lenne példa nélküli ezt Jézushoz kötni. Ilyen tabudöntögetés volt a XX. században, amikor a náci Németország idején kimondták Jézus zsidó voltát. Ki tudja, hogy hamarosan nem lesz ugyanilyen tabudöntögetés Jézus férfiúi voltának kimondása? Ha igen, akkor tudnunk kell: tabukat csak Jézus állíthat fel, és az ő szavára le is kell ezeknek omlania, különben könnyen bálványok lesznek.
Sok fordulópont adja magát manapság is. Az éghajlatváltozás, a pandémia hozta intézkedések, a család fogalmának átértelmezése, az ukrajnai helyzet, mind-mind fordulópontot jelentenek. Ezeknél nem tudjuk pontosan merre is fog fordulni a világ, mi fog következni utána. Nekünk mégis szükségünk van egy sarokkőre, egy fix pontra, ahol megkapaszkodhatunk. Szükségünk van arra, hogy az út széléről elindulhassunk a jó úton. Ennek a sarokkőnek a felismerésére hív bennünket ez a történet, amikor Bartimeus és Jézus találkozását állítja elénk.

*A messiás-tabut sokszor messiás-titoknak szokták emlegetni. Ennek megörökítése Márk evangéliumának egyik jellegzetessége is. Az a célja, hogy védje Jézus szolgálatát, és halálát az elrendelt időre időzíthesse.Titoknak azonban furcsa lenne nevezni egy olyan tényt, amelyről az útszéli koldus, Bartimeus is tud. Ez inkább tabuként működik Jézus szolgálatában.