Igehirdetés: Ave Eva!

„És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” Lk 1,28

Mária találkozása Gábriellel olyan, mintha egy elhívási narratíva lenne. Van benne üdvözlés (28), riadt reakció (29), biztatás, bátorítás: ne félj! (30), isteni megbízás (31-33), ellenvetés (34), megnyugtatás (35), megerősítő jel (36-37). Csakúgy mint Mózes (2Móz 3,1-12), vagy Ézsaiás (6,1-13) esetében. Mária végül megerősödve elfogadja az Úr akaratát: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” (38). Hasonlóan Jézushoz: „ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied” (Lk 22,42) Lukács evangéliuma az Úr akaratának elfogadásába ágyazódik bele.

“Ave gratia plena, Dominus tecum!” – „Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!”, és nem szólítja az Úr Vitéze keresztnevén a nőt, nem mondja, hogy „Üdvöz légy Mária”, ahogyan a római katolikus Üdvözlégy nyit. A páli Ádám–Krisztus (Róm 5, 12–21) mintájára a korai egyházatyák által megfogalmazott Éva–Mária párhuzam miatt érdekes az “Ave”, hiszen az angyal elveszi az első Éva átkát az új Éváról, és visszájára fordítja azt, ahogyan az „Ave” is fordítottja az „Éva” névnek. A bibliai szövegben a keresztnéven szólítás „Ne félj, Mária!” (Lk 1,30) Gábrieltől már csak a második reakció, amikor a dicsőséges megjelenés után látja Márián a félelmet is. A találkozás első pillanatait minden bizonnyal áthatotta a döbbenet, a zavarodottság és a fontolgatás (dielogizeto). De így folytatódik az üdvözlés: kegyelembe fogadott, az Úr Veled van!
Krisztusban az emberben az egész emberiség Megváltója születik meg. Mindaz helyreáll ami elromlott, visszafordul ami rossz irányba megy, kegyelembe fogadtatik ami kegyetlen, és a távoli Isten velünk lesz.